Gondolkoztam otthon, hogy vegyek-e jövőre fel filozófiát, és a nem felé hajlottam. Egészen addig amíg életem első filózófia órájára be nem ültem, itt Unnában. A magyarnémettanárom tartja, aki nagyon kedves volt, váltottunk pár mondatot, megtudtam, hogy Budapest és Szeged szép. Egyébként egy rendkívül magas, szemüveges, kopasz férfi és az ő óráin van a legnagyobb hangzavar. Na és akkor kiderült, hogy a téma a metafizika, meg Kant. Persze nem értettem mindent, de elcsíptem Kant négy kérdését:

1, Was kann ich wissen?
2, Was soll ich tun?
3, Was darf ich hoffen?
4, Was ist der Mensch?

Itt először gondoltam úgy, hogy jó, hogy valamennyire érzem már a németet, mert sokkal könnyebb volt értelmeznem, mint lefordítanom utána magyarra. Azért jöjjenek magyarul is:

1, Mit lehet tudnom?
2, Mit kell tennem?
3, Mit szabad remélnem?
4, Mi az ember?

Szóval most gondolkozhatok, hogy belefér-e a jövő évi órarendbe a filozófia, meg ilyesmi.